Erdély

"Erdély geográfiai szempontból: egység, mert hegyláncok által élesen határolt felföld, melyet nyugatról a nagy Magyar-Alföld, északról a Dnieszter-völgybe hulló bukovinai medence, északkeletről és keletről a moldovai, délkeletről és délről a havasalföldi síkság (az Alduna mély alföldje), tehát mindenfelöl mély fekvésü és nagy kiterjedésü alföldek környékeznek. Az erdélyi medencének belseje, mely a Mezőségen kivűl csupán a Maros, Szamos és a Küküllők alsó völgyeit foglalja magában, átlagosan 300-400 méter magasan fekszik a tenger szine felett, mig az ezen kivül még művelhető területek nagyrésze is átlagosan 500 méter magasan. Ezzel szemben a Magyaralföld és a havasalföldi síkságnak tengerfeletti magassága átlag csupán 100 méter és a moldovai, meg bukovinai folyóvölgyek sem igen haladják meg a tengerszin feletti 200 méter magasságot.

Erdélynek ez a zárt és magas fekvése gazdaságilag is egyéniséggé predestinálják ezt a földet. A história pedig bizonyítja, hogy Erdély olyan küszöbkő Európa kelete és nyugata között, melyen a nyugatról-keletre, avagy keletről-nyugatra hullámzó minden kulturális áramlat akarva, nemakarva megbotlott és botlás közben valamijét el kellett itt hullatnia. Időtlen-idők óta népek és hitek, fajok és kultúrák keveredő helye ez a föld, ahol a bármely oldalról előnyomakodó népek, bárhol Európa mindíg vérre szomjas földjén, ha halálos tusában összeroppantak, akkor a megvert fél vérző, megrettent, búvóhelyet kereső töredékéből bizonyosan került a Királyhágó és Keleti-Kárpátok közé is valamennyi, a rengeteg erdők, a titkos, dugott völgyek eme csudálatos fellegvárába. És ha a későbbi idők folyamán a szerencsés véletlen, vagy újabb sújtó szerencsétlenség okából el kellett hagynia valamelyik népnek ezt a földet, valami mégis mindig maradt itt belőle.
Erdélynek ez a természettől való és megmásíthatatlan adottsága predestinálja, emberi akaratok ellenére is, a föld népeinek kulturai egyéniségét, minden környező kultúráktól való különbözőségét." Kós Károly: Erdély

Kolozsvár - Cluj:

A város már az ókorban is lakott település volt, helyén egykor római erődítmény állt, Napoca néven. A XIII. században, később elmagyarosodott német telepesek érkeztek a környékre, akiket V. István, magyar király hívott ide, hogy a tatárdúlást követően kiürült várost újra benépesítse.

A város a középkorban Erdély kulturális központja lett. Az Erdélyi Fejedelemség idején kapta a "Kincses Kolozsvár" elnevezést, melyet gazdagságának és kulturális szerepének köszönhetett. 1550-ben Heltai Gáspár vezetésével itt indult el a magyar nyelvű könyvnyomtatás, és a városban kezdte meg működését az első magyar kőszínház is 1821-ben. Kolozsvárt régóta Erdély fővárosának tekintik, bár hivatalosan sohasem volt az. Intézményei, gazdagsága, egy időben a politikai élet ide összpontosító cselekvései mégis azzá tették. Ezt a címet az is indokolja, hogy Kolozsvár hosszú ideig Erdély legnépesebb városa volt.

A Szent Mihály-templom

Több szakaszban, valószínűleg 1349-1450 között épült, gótikus stílusban, a tervezett két torony helyett csak az egyikkel. A XVIII. században leégett négy fiatornyos torony helyébe 1837-1859 között építették az új, neogótikus stílusú tornyát. Az épület számos történelmi esemény színhelye volt, többek között Báthory Gábort és Bethlen Gábort is itt választották erdélyi fejedelemmé, de országgyűléseket is tartottak falai között. A templom 1556 és 1568 között a református, később az unitárius, 1718 óta pedig a katolikus egyház tulajdonában van. Főbejárata fölött egy dombormű található, mely Szent Mihály arkangyalt ábrázolja. A templom falain freskótöredékeket is feltártak, de ezekből csak elenyészően keveset lehetett láthatóvá tenni. Egyik közülük a Mihály-kápolnában látható.

Mátyás király lovas szobra

Fadrusz János legsikeresebbnek tartott, az 1896-os párizsi világkiállítás nagydíját elnyerő alkotása a Szent Mihály-templom mellett található. A Kolozsvár jelképének számító bronz szoborcsoport központi alakja Mátyás király, akit vitéz emberei vesznek körül. A hagyomány szerint az alakok a következők: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Szapolyai János és Báthory István. Felavatására 1902-ben került sor, nagy ünnepségek közepette. A szobor talapzatán eredetileg a magyar címer volt elhelyezve, napjainkban a Mathias Rex felirat olvasható rajta.

A Farkas utcai református templom

A templomot Mátyás király rendeletére a minorita szerzetesek építették a XV. század utolsó negyedében. A hatalmas épület hajója 34 méter hosszú, ezáltal Délkelet-Európa legnagyobb egyhajós gótikus csarnoktemplomaként tartják számon. A templom szentélyzáródásban helyezték el I. és II. Apafi Mihály erdélyi fejedelmek és feleségeik, Bornemissza Anna, illetve Bethlen Kata földi maradványait. A síremléket Kós Károly tervezte. A templom előtti kis téren található a Kolozsvári testvérek, Márton és György által 1373-ban készített, Szent György lovas szobor másolata. A szobor eredetije jelenleg a prágai várban látható. A közelben található Tholdalagi-Korda palotában született Reményik Sándor, a híres erdélyi költő.

Szálláshelyek, szállodák Erdélyben